Kezdőlap > Tudásanyagok > 3-2-1 adatmentési szabály: egyszerű védelem adatvesztés ellen

3-2-1 adatmentési szabály: egyszerű védelem adatvesztés ellen

Egy törölt ügyfélmappa, meghibásodott szerver vagy zsarolóvírus miatt nemcsak fájlok veszhetnek el: a napi működés is leállhat. A 3-2-1 adatmentési szabály segít úgy elhelyezni a biztonsági másolatokat, hogy egyetlen hiba ne vigyen el mindent. Megmutatjuk az alapelvet és azt is, hogyan építhető belőle ellenőrizhető mentési gyakorlat egy magyar KKV-nál.

3-2-1 adatmentési szabály: egyszerű védelem adatvesztés ellen

Mit mutat meg egy IT-biztonsági audit?

Az informatikai biztonsági felmérés azt vizsgálja, hogy a vállalkozás védelmi intézkedései megfelelnek-e a meghatározott elvárásoknak, és valóban működnek-e. Nem pusztán eszközökről szól: a hozzáférések kezelése, a munkatársak felkészültsége, a szolgáltatói felelősségek és az adatmentés ugyanúgy része lehet, mint a hálózat vagy a céges laptopok állapota.

A kiindulópont az üzleti működés. Egy könyvelőirodánál az ügyfélanyagok bizalmassága és elérhetősége lehet meghatározó, egy webáruháznál a rendelésfelvétel folyamatossága. A vizsgálat akkor hasznos, ha az informatikai hibákat ezekhez a következményekhez kapcsolja, nem csupán technikai hiányosságokat sorol fel.

A megfelelő kérdés nem az, hogy van-e védelem, hanem az, hogy az adott védelem milyen kockázatot kezel, és ezt mivel lehet igazolni. Egy mentési beállítás képernyőképe például nem bizonyítja, hogy a számlázási rendszer működőképesen visszaállítható.

Audit, sérülékenységvizsgálat vagy penetrációs teszt?

Ezek egymást kiegészítő, de nem azonos vizsgálatok. Az audit meghatározott követelményekhez viszonyítja a működést, dokumentumokat, beállításokat és bizonyítékokat ellenőriz. A sérülékenységvizsgálat ismert technikai gyengeségeket keres. A penetrációs teszt engedélyezett keretek között azt is megvizsgálhatja, hogy egy gyengeség ténylegesen kihasználható-e.

Egy automatikus keresőprogram jelentése ezért önmagában nem teljes vállalati audit. Nem feltétlenül derül ki belőle, hogy ki hagyja jóvá az új hozzáféréseket, ki olvassa a riasztásokat, vagy mi történik egy kulcsfontosságú szolgáltató kiesésekor.

Három vezetői kérdés a felmérés előtt

  • Melyik rendszer leállása akadályozná leginkább a bevételtermelést vagy az ügyfelek kiszolgálását?
  • Milyen adatok elvesztése, kiszivárgása vagy jogosulatlan módosítása okozna komoly problémát?
  • Mennyi kiesést és adatvesztést képes ténylegesen elviselni a vállalkozás?

A válaszokból kialakítható a vizsgálat sorrendje. Egy kisebb cégnél érdemes lehet először a levelezést, az adminisztrátori fiókokat és a helyreállítást ellenőrizni, majd a kevésbé kritikus rendszerekre továbblépni. Ez tudatos ütemezés, nem a többi terület figyelmen kívül hagyása.

Már az ajánlatkérésben kérjünk egyértelmű vizsgálati hatókört, módszertant és mintajelentést. Így összehasonlíthatóvá válik, hogy az ajánlat csupán technikai keresést, vagy üzleti szempontú értékelést és javítási javaslatokat is tartalmaz-e.

A részletes ellenőrzéshez minden területnél ugyanazt a logikát érdemes követni: elvárás, bizonyíték, megállapítás, felelős és visszaellenőrzés. Az alábbi pontok ennek gyakorlati alkalmazását mutatják be.

A teljes tartalom csak tagok számára érhető el

A cikk további része kizárólag tagjaink számára érhető el. Csatlakozzon a DVFE-hez a teljes tartalomért.